Kedves naplóm,


Az iskolában remek barátaim lettek, így a napok nagyon gyorsan teltek és vidámságban. Minden a szokásos mederben csordogált. Már amennyire szokásos valami ebben az iskolában. Csak három éve létezik, mégis szinte mindenki ide akar bekerülni. A felvételi viszont hihetetlenül kemény. A mi sulink nagyon speciális. Itt nem az tanulmányi eredményeink alapján osztanak be az osztályokba, hanem a tehetségünk alapján. Vannak itt zenész osztályok, énekes osztályok, kvízműsoros osztályok és még sok más. Én pedig a színész osztályban vagyok. Igazából nem ebbe az osztályba pályáztam. Valójában én nem is tudtam, hogy milyen iskolába jelentkezem. Egyik nap jött egy levél, hogy felvételt nyertem ebbe az iskolába. Azt hittem, hogy valamiféle vicc lehet, ezért bementem a suliba. Nem akartam hinni a szememnek. Még soha életemben nem láttam ilyen iskolát azelőtt. Itt mindenkinek volt egyfajta különleges tehetsége és kisugárzása. Ezért se értettem, mégis mit keres én itt... Itt mindenki egyedileg tervezett az ő ízléséhez igazodó egyenruhát hord, különleges órákra járnak be, fellépéseik vannak és színházi előadásaik. A folyosón találkoztam híres modellekkel, énekesekkel és színészekkel is. olyan volt, mint valami híresség nevelde. az igazgatóiba siettem, ahol közölték velem, hogy nincs semmiféle tévedés. Már évek óta figyeltek engem, és úgy látják van bennem lehetőség. A szívem azt súgta, igenis itt a helyem. Másnap tehát már hivatalosan is az iskola diákjává váltam, és első lépésként megterveztem a saját egyenruhám. (Ami - be kell vallanom - eszméletlen lett!! )

 Na de ennyit mára, mennem kell, ha nem akarok elkésni >.<